Eurázsia nyugati felében és Eszak-Afrikában költ. Hazánkban
nagyobb számban fõleg a Dunántúlon és az Északi-középhegységben fordul
elõ. Alföldi elterjedése a számára megfelelõ élõhelyektõl, pl.
folyóárterektõl függ.
Legfontosabb fészkelõhelyei a gazdag
aljnövényzetû lomberdõk szegélyei, a folyóárterek, fûz-nyár ligeterdõk,
a parkok, az öreg temetõk és a nagyobb kertek. Ez utóbbi élõhelyen csak
akkor telepszik meg, ha a száraz lombot nem takarítják el a bokrok alól.
Évente csak egyszer költ.
A fészekalj április végén vagy május elsõ felében teljes. A május végén
vagy júniusban talált friss fészekalj pótköltésbõl származik.
A
revírt a hím választja ki és énekével csalogatja magához a tojót.
Bokrokon vagy alacsonyabb faágakon énekel. A revír-határok közelében
gyakran harcol a szomszédos hímekkel. A fészek helyét a tojó keresi és
egyedül 
építi.
A fészek rendszerint a talajon, facsemete tövében, bokor alatt,
rõzserakásban, borostyán között, erdei tuskó védelmében készül. Aljzata
sok lomb, erdõkben elsõsorban tölgylevél. Maga a fészek ugyancsak
száraz levelekbõl és vékony gyökerekbõl áll. Elõfordul, hogy
papírdarabkákat is beépít. A viszonylag mély csészét finom gyökerekkel
béleli. A tojások száma általában 5, ritkábban 4 vagy 6. A tojó
az utolsó tojás lerakása után kezd kotlani. A fiókák 13-14 nap alatt
kelnek ki és ugyanennyi idõ alatt hagyják el a fészket. Ekkor még nem
tudnak repülni, a közelben egyenként rejtõznek, szüleik tovább etetik
õket. Négyhetes korukban válnak önállóvá, de a család még hosszabb
ideig összetart.
Szinte kizárólag a talajon mozgó rovarokkal, pókokkal, csigákkal táplálkozik.
Tavaszi érkezése után fõleg pókokat zsákmányol. Az etetõ madarak az
eleséget általában 30-40 m sugarú területrõl hordják. Õszi vonulás
idején a fekete bodza bogyóit is fogyasztja. Ilyenkor egyes példányok
annyira meghíznak, hogy néha még repülni is alig tudnak.
